Az agyi plaszticitás – vagy neuroplaszticitás – az agy képessége, hogy az élet során változzon és alkalmazkodjon azáltal, hogy új kapcsolatokat alakít ki az idegsejtek között.
Ez teszi lehetővé, hogy új készségeket tanuljunk, alkalmazkodjunk új helyzetekhez vagy akár felépüljünk egy agysérülés után. Például a zenészeknél bizonyos agyterületek erősebben fejlődnek, a stroke-betegek pedig képesek „újradrótozni” az agyukat a funkciók visszanyerésére.
A plaszticitás gyermekkorban a legerőteljesebb, de felnőttkorban is jelen van. A tapasztalatok, gyakorlás és a gondolkodásmód is befolyásolják. Ez a fogalom alapvetően változtatta meg a képet az agyról: nem merev, hanem rugalmas, folyamatosan fejlődő szerv.