Az Asperger-szindróma korábban önálló diagnózisként szerepelt, ma azonban az autizmus spektrumzavar (ASD) részeként értelmezik. Az érintetteknél gyakran megfigyelhetők a szociális kommunikáció és interakció sajátosságai, valamint ismétlődő viselkedési minták – ugyanakkor a nyelvi és értelmi fejlődés általában nem késik jelentősen.
Jellemző lehet az intenzív érdeklődés egy-egy téma iránt, a szociális jelek (pl. arckifejezések) megértésének nehézsége, a rutinokhoz való erős ragaszkodás vagy az érzékszervi túlérzékenység (hangokra, fényekre, érintésre). Ugyanakkor sok Asperger-szindrómás ember kiemelkedő erősségekkel rendelkezik: részletekre való figyelem, mély szakértelem vagy kreatív gondolkodás.
Fontos: az Asperger-szindróma nem „betegség, amit gyógyítani kell”, hanem a világ megtapasztalásának egy másik módja. Megértéssel, támogató környezettel és befogadó társadalommal az érintettek kibontakoztathatják a képességeiket és teljes életet élhetnek.
Az Asperger beolvasztása az autizmus spektrum alá azt hangsúlyozza, hogy az autizmus rendkívül sokféle, és nem szigorúan elkülönülő kategóriákból áll. Ugyanakkor sokan ma is használják az „Asperger” megnevezést, mert így tudják leginkább kifejezni identitásukat.