Az elkerülő személyiségzavar olyan állapot, amelyben az ember intenzív szociális gátlás, visszautasítástól való félelem és alacsony önértékelés miatt szenved. Ez túlmutat a „szokásos” félénkségen, és mélyen befolyásolja a kapcsolatokat, a munkát és a mindennapokat.
Az érintettek sokszor vágynak közelségre, mégis elkerülik a társas helyzeteket, mert tartanak a kritikától vagy megszégyenítéstől. Kívülről zárkózottnak tűnhetnek, belül azonban erős elfogadásvágy él bennük.
Kialakulásában genetikai és gyermekkori tapasztalatok is szerepet játszanak. A terápia – különösen a kognitív viselkedésterápia – segíthet a negatív hiedelmek átdolgozásában, az önbizalom építésében és a társas kapcsolatok fokozatos gyakorlásában.