A kötődés az a mély érzelmi kapcsolat, ami a csecsemő és a gondozó – általában a szülő – között kialakul. Ez a kötelék biztonságérzetet ad a gyermeknek, és meghatározza, hogyan fog később másokhoz kapcsolódni az életben.
John Bowlby pszichológus szerint a kötődés biológiai túlélési mechanizmus: a csecsemők ösztönösen keresik a közelséget, mert ez növeli a biztonságukat. Mary Ainsworth kutatásai alapján több kötődési stílust különböztetünk meg: biztonságos, elkerülő, ambivalens és dezorganizált. Ezeket az alapján határozta meg, hogyan reagáltak a gyerekek az elválásra és az újratalálkozásra a gondozóval.
Ezek a minták gyakran hatással vannak a felnőttkori kapcsolatokra is. A biztonságosan kötődő emberek általában könnyebben bíznak másokban, míg az elkerülő vagy ambivalens kötődésűek nehezebben kezelhetik az intimitást, a függőséget vagy éppen a távolságot. Jó hír, hogy a kötődés nem kőbe vésett: új élmények és támogató kapcsolatok átformálhatják.